No igen, kezdhettem volna ennyi év kihagyás után valami könnyedebb témával is, de hát mindegyis most már, csapjunk bele és lássuk mit tudnak a berozsdásodott ujjaim!

Szóval, amikor először meghallottam, hogy robot csinálja majd a műtétet rajtam, egészen elsápadtam. Gondolatban, már épp ott tartottam hogy, hogyan tér majd magához műtét közben a robot és kel önálló életre, amikor tisztázták, hogy nem önvezérelt szerkezetről van ám szó, hanem tapasztalt nőgyógyászok keze által vezérelt, precíziós szerkezetről, vagyis a Da Vinci robotról. A képen nem én vagyok és mégcsak nem is a doki aki műtött. A robottal a doki "a kamerába dugja a fejét" és körbe tud az érintett területen belül nézni, és jó nagy nagyítással tudja a ...

Ezt a bejegyzést decemberben írtam, vagyis már egy fél éve, de mivel nem volt hozzá kész a képanyag ittragadt... most pótlom :)

tehát: 2017. 01. 03.

No, igen, a sok tengeri fürcsipancsi, aztán az őszi falevelek halmozása teljesen lekötötte a figyelmemet és íme, most újra villognak a hajnali 8 órás sötétben a pórázak végén az űrkutyák, a fagyos, jeges szél ismét a hátára kapja aztán vízszintesen hajigálja a tűéles esőcseppeket én pedig nem győzök csodálkozni, hogy hogy van az, hogy van aki ilyen időben is sétál...

Persze, ha nagyon belegondolok, nem olyan nagy dolog az, csak fel kell készülni és akkor még élvezhető is. Én sajnos a multkor csak a lelki felkészülésre fordítottam időt, az esőálló nadrág itthon ...

Mivel áprilisban egy hétig nem volt autónk, gyerekfuvarozásra beújítottam a biciklit. Még márciusban vettünk egy utánfutót a kölköknek, egy kétszemélyest, amiben becsatolva egymás mellett ücsöröghetnek és krúzolhatnak. Tekintve, hogy nekem még csak elvileg van egy aranyba hajló narancssárga bringám, A. kegyetlenül puritán nyergű biciklijét voltam kénytelen befogni az utánfutó elé.

Az elmúlt 2 évben nem igazán a sportról szólt az életem, hogy finoman fogalmazzak, azaz éppen jó formában voltam ahhoz, hogy egy kb 1méter széles, 30 kilónyi kölökkel megpakolt utánfutót húzzak a városon keresztül-kasul, dombra föl, dombról le... Nem számít, gondoltam, minden jobb mint napi kétszer egy órát gyalogolni Z.nal, erőltetett menetben.

Az úgy történt, hogy mikor csütörtökön, az oviban a fogadóórán izgultam a tolmács bácsi ügyességén, A. pedig kint, az ovi udvarán terelgette a srácokat, egy kamionsofőr egy hatalmas kék kamionnal befordult az ovi utcájába. Minderről nem is tudtunk volna semmit, ha a kamion vége nem csapódott volna bele a mi szépen, szabályosan parkoló Citroen Berlingónkba... De belesodródott és a hátsó oldalát rommá zúzta. 

Egy óvónő (a Viki), szólt az udvaron A.nak, hogy történés van. A kamionos, A. elmondása szerint, nagyon pörgősen, túlságosan is rutinosan, gyorsan elmondta az adatait, hogy mit kell csinálnia A.nak, és minden lelkifurdalás, vagy bocsánat kérés nélkül tovább is állt. Ez némi nyugtalansággal töltött el minket, de miután ...

Múlt héten megvolt az első igazi fogadóóránk, tolmáccsal, kávéval, jegyzettel készült óvonőkkel. Nagyon kedvesek voltak és a hangulat oldott is lett volna, ha nem zavart volna piszkosul maga a tolmácsolás ténye, de mivel ez hivatalos ügy, és itt vigyáznak a hivatalos formára, a tolmács elengedhetetlen volt. Nem tudom mi volt a bácsi végzettsége, és valójában mennyire magas szinten beszélt dánul, de még az én szerény dán tudásom is észrevette az erős akcentus jelenlétét. Ez egyrészt nagyon is megnyugtató volt, másrészt viszont folyamatos aggódással figyeltem sikerül-e neki mindent lefordítania. Vártam a pillanatot, mikor megkukul, hebeg-habog, és kínossá válik a kellemesnek indult trécs. Szerencsére hiába vártam, a beszélgetés, ...

...méghozzá az egészségügyit. Nem pusztán kíváncsiságból, hanem mert muszáj Z lábát néha megmutogatni hozzáértő szemeknek. Nem mintha gond volna vele, hanem mert ez a fejlődési rendellenesség, ez a dongaláb, ilyen. Hiába használja a jobb lábát, a donga lábát, pontosan ugyanúgy, mint a másikat, hiába a mintaszerű kétlábon ugrálás, szaladgálás, hegymenetben gyaloglás, foglalkozni kell vele, mert különben elkanászodik. Ahogy az itteni gyógytornász fogalmazott, a dongalábnak külön élete van, még akkor is, ha 1000%os a figyelem és a törődés, gondolhat egyet kanyarba... 

Node, a helyzet pillanatnyi állása szerint, Z lába minden foglalkozásra remekül reagál, vagyis örülünk és törődünk.

A törődést itt is, minden ...

Mivel januárban úgy döntöttünk, hogy nem adjuk be Z.t semmiféle gyermekmegőrzőbe, elhatároztam, hogy cserébe, elmerülök vele a szocializáció fene nagy jóságába, viszem mindenfelé, haverkodunk majd korabéliekkel így nem fosztom meg őt a korosztályától.

Ötletek szintjén egészen eljutottam az otthonról ismert ringatóig, amit itt "baby tju-hej"nek hívnak. Többek közt a, tőlünk 5perc autózásra lévő, könyvtárban tartják kb 6 hetenként az egyszeri fél órás mókát... nem baj, gondoltam, van még két másik hely is, amiket tőlünk kocsival 15 perc alatt el lehet elérni, semmi gond, így össze is jön a havi 3 alkalom, az meg már mégis valami. Bár koncentráltam, az első alkalmat csúnyán elfelejtettem, így a következőre már nagyon ...

A város ugyan kicsi, könnyen bejárható, átlátható, mégis, amikor egy konkrét helyre próbálok eljutni autóval nem mindig sikerül. 

Így történt ez kedden is, amikor postára siettünk, és bár előre kiagyaltam, hol a legjobb parkolni, nem találtam az oda vezető utat. A fiúk viszonylag jól bírták a kőrözést, de egy idő után annyira összekavarodott a fejemben a város térképe, hogy hiábavaló volt minden próbálkozás, meg kellett elégednem egy szupermarket kinti parkolójával. Igyekeztem a lehető legkevésbé ott parkolni, így a legszélső sorban, a legszélső helyre álltunk le.

Mint utóbb kiderült, olyan jól sikerült nem ott parkoni, hogy ahová álltunk már nem is a bolthoz, hanem az önkormányzathoz tartozott, így ott már be ...

Nagyjából egy hónapja szoktunk rá a tengerre, annyira, hogy Z. és én már lassan egy napot sem hagyunk ki, hogy ne menjünk le legalább 10 percre a partra.

Talán egy olyan reggel kezdődött az egész, amikor szokatlanul csendes volt a tenger és a napsütés olyan meseszéppé varázsolta a partot, hogy muszáj volt megállni. Mindenre ami árnyékban volt, a miniatűr homokdűnékre, a rajtuk elhasaló hosszú fűszálakra, a foltokban elterülő mohákra, lehelletnyi  fehérség ült, egy kis éjszakai tél. Mögöttük a tenger pedig olyan csendesen ringatózott, hogy szinte nem is mozdult. Január vége felé ebben az időben, olyan 9 óra magasságában kelt még csak fel a nap és rögtön, aranysárgává sütötte a világnak ezt a részét. Ahol és aki csak engedte ...

Mi tagadás, ez itt egy kisváros és jól is van ez így. Budapestről nézve itt az élet szupercsendes a forgalom pedig szinte nulla. Olyan itt vezetni, mintha tanulóvezetőknek csinálták volna a várost, szinte minden van, amit egy vezetőnek tudnia kell, de mindent biztonságos környezetben, alig forgalom mellett lehet kipróbálni. Naponta egyszer a város bizonyos részein még akár dugóban is állhat az ember, de azt is csak egy érzés erelyéig, igazi, hajtépős torlódásra nem lehet számítani. Számomra a csúcs az, hogy minden kereszteződésnél minden irányba lehet kanyarodni, és minden kismotor, még az is akinek rendszáma van vidáman tép akár 50nel is a biciklisávban, ami mellesleg korántsem hálózza be a várost.

A dánok szigorúak, a ...