Mi tagadás, ez itt egy kisváros és jól is van ez így. Budapestről nézve itt az élet szupercsendes a forgalom pedig szinte nulla. Olyan itt vezetni, mintha tanulóvezetőknek csinálták volna a várost, szinte minden van, amit egy vezetőnek tudnia kell, de mindent biztonságos környezetben, alig forgalom mellett lehet kipróbálni. Naponta egyszer a város bizonyos részein még akár dugóban is állhat az ember, de azt is csak egy érzés erelyéig, igazi, hajtépős torlódásra nem lehet számítani. Számomra a csúcs az, hogy minden kereszteződésnél minden irányba lehet kanyarodni, és minden kismotor, még az is akinek rendszáma van vidáman tép akár 50nel is a biciklisávban, ami mellesleg korántsem hálózza be a várost.

A dánok szigorúak, a gyalogosoknak itt sincs kolbászból a kerítés, ha át akarsz menni az úton, várnod kell. Legalábbis, aki ebben a városban vezet, annak nincs vajból a szive. Látom, hogy sokszor az sem rendíti meg az autósokat, ha babakocsival, vagy gyerekkel akarnak átmenni egy zebrán. Szépen ki kell várniuk, míg átmehetnek. Persze lehet, hogy ez szimplán a gyér forgalom hátulütője, tudja mindenki, hogy itt nem tart örökké az ilyesmi. Ahogy látom a gyalogosok nem hőbörögnek, sőt, minden autós visszavesz, mikor egy parkolóban hirtelen ő is gyalogossá válik, és akár szakad az eső, akár tombol a szél az autónak mindig elsőbbsége van, türelmesen átengedik maguk előtt az autókat és láthatóan hálásak - többnyire szaladnak is - ha az ember mégis átengedi őket. Van itt fegyelem.

Amikor elkezdtem itt vezetni, még bennem volt a pesti ritmus, lendülettel álltam neki minden besorolásnak, zöld lámpának, kanyarodásnak és nem értettem, hogy miért nem lehet befordulni balra, attól még hogy 100 méterre kb 2vel jön egy autó egyenesen... Négy hónap telt el és a minap azt vettem észre magamon, hogy nem fordulok be balra, mert ott kb 100 méterre...