Történt egyszer, hogy találkoztunk egy tahóval. Ez még akkor volt, amikor egész nap együtt lógtam a fiúkkal, még az ovi előtt.

Egy, a kelleténél hosszabbra nyúlt vásárlás alkalmával Z elaludt, mikor az utolsó bolthoz kanyarodtunk. A dolog, amiért mentünk, nagyon kellett, így el nem ítélhető módon kivettem a kocsiból, az én alvó babámat, gondosan a vállamra tettem kis fejecskéjét, kézenfogtam M.ét, és bementünk az üzletbe. M elemében volt, ugrált, dumált, ahogy szokott, én meg próbáltam rohanni, mert A súly egyre nehezebb lett a karomban. Hamar megtaláltam amiért mentünk, egy hatalmas doboz tápszert, így a gyors sikeren felbuzdulva, még M is kapott valamit, és persze A.nak is jutott egy kis apróság, így szinte zsonglőrködve jutottam el a pénztárig. Az út a kocsiig szintén kihívás volt egy alvó gyerekkel a vállamon, és még plusz 3 dologgal, amik közül az egyik, kis túlzással, fele akkora volt mint Z.

A karomban az erő már a végsőket rúgta, mikor a kocsihoz értünk. Kinyitottam az első ajtót, és elhúztam M. ajtaját, aki készségesen be is mászott a kocsiba. Belöktem a megszerzett javakat ahova tudtam és sietve átmentem a másik oldalra, hogy Z.t is beültessem a helyére. Alszik, konstatáltam, mikor betettem az ülésébe, így már majdnem büszkén csatoltam be az övét, mire egy hirtelen puffanás és a kocsi megremegett. Értetlenül hajoltam ki a kocsiból és a tetőn átnézve megtörtént a találkozás. A mellettünk lévő autó tulajdonosa, egy erősen 80 felé kacsingató bácsi ugyanis, szimplán bevágta a mi első ajtónkat, úgy hogy az autó csak úgy nyekkent... Fel sem nézett, csak sértődött, dühös arccal belendítette magát a volán mögé, egy hasonló korú hölgy mellé.

Egy pillanat kellett csak, hogy átlássam, mennyire fegyvertelen vagyok ebben a helyzetben. A bácsi, a kocsiját nézve, egy dán középosztálybeli (pökhendi) alaknak tűnt. Hogy mondjam neki hogy ilyet kultúrember nem tesz, angolul?, de igazi bátor emberhez méltón, már bent ül az autóban... kiabálva? de Z. békésen szundikál... dánul? mire kigondolom mit és hogyan már otthon kávézik. Hej, pedig de kedvem lett volna odamondani valamit...! ...azonban, mivel a kocsink dán rendszámú, talán nem is baj, hogy csöndben maradtam... hehe. Kiváncsi lennék, hogy ha német, svéd, vagy norvég rendszámú az autó, netán egy audi, vagy egy csillivilli merci, akkor mit tesz... 

Beültem az autóba, és csak úgy magamban annyit mondtam: Tahó. M. kapott az újdonságon, és kérdezte, hol van, hol terem, az ablakon van-e, miért nem szedem le onnan, hogy került ide, de legfőképpen hogy az meg micsoda, és ő is szeretne látni egyet. Majd idővel, drágám - nyugtattam meg.